3 dolog, amit csak édesanyád halála után tanulsz meg

3 dolog, amit csak édesanyád halála után tanulsz meg

Egy anya elvesztése óriási veszteség az életben, hiánya és a maga után hagyott űr fájdalma egy életen végigkísér. Vannak dolgok, amelyek...

Egy anya elvesztése óriási veszteség az életben, hiánya és a maga után hagyott űr fájdalma egy életen végigkísér. Vannak dolgok, amelyek természetesnek tűnnek amíg ő velünk van, és vannak dolgok, amelyekre igazán csak az ő halála után eszmélünk rá. 

1. A gyász nem folytonos és nem kizárólag csak könnyekkel fejezhető ki

Valaki, aki fontos volt számunkra, elment. A szívünk darabokra törik. Ilyenkor a gyász természetes, de mind különbözőképen gyászolunk. A gyász megnyilvánulhat mint düh, bánat, önhibáztatás, félelem, és néha mint béke. Ez kiszámíthatatlan és igen, néha fárasztó.

Ahogy az idő telik, a könnyeket fokozatosan felváltja a félelem, a düh vagy a harag, amelyek mind az elszenvedett veszteségre vezethetőek vissza.

Annak ellenére, hogy sok időn keresztül próbálunk nem beszélni róla – akár családon belül sem –, mindig lesznek olyan helyzetek, amikor önkéntelenül bár, de újra szembesülünk a hiányával és a fájdalommal, amit ez okoz – ha egy barát kérdez róla, ha valaki arról mesél, hogy az édesanyjával ebédel délután, ha eljön anyák napja, vagy akár az, ha a menyasszonyi ruhát nélküle kell kiválasztani.

A gyász a mély szeretetből ered, amelynek sosincs vége. Csak megtanulunk összehangolódni mindazokkal az érzésekkel, amelyeket ez kivált belőlünk, ugyanakkor tudatosítani a szeretetet, a fájdalmat, a veszteséget.

2. Nincs pótlék, nincs helyettesítő

Egy anyát senki nem helyettesíthet. Mindenki a maga módján szereti édesanyját, aki törődik velünk, ha betegek vagyunk, legjobb tudása szerint irányítja életünket, meghallgat és feltétel nélkül szeret minket.

 

Egy anya számára mindig a gyermeke áll az első helyen. És ezt mi érezzük. Tudjuk, még akkor is, ha ezt ő nem mondja. Kilenc hónapon át vigyáznak ránk mielőtt megszületünk, majd az első találkozáskor az öröm könnyei között ölelnek át védelmező karjukkal. Így köszöntenek a világon. A világon senki nem helyettesítheti azt a személyt, aki talán jobban szeretett önmagánál.

A cikknek még nincs vége, lapozz! Következő oldal

Forrás: filantropikum.com

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Ne felejts el Kedvelni minket!