Hihetetlen!5-ször épült fel a rákból- Elárulja a gyógymódot a nagymama

Hihetetlen!5-ször épült fel a rákból- Elárulja a gyógymódot a nagymama

0

A rák, a daganatos betegség még manapság is halálos fenyegetésnek számít. Pedig ma már – nem győzik hangoztatni az orvosok -, nem jelent halálos...

A rák, a daganatos betegség még manapság is halálos fenyegetésnek számít. Pedig ma már – nem győzik hangoztatni az orvosok -, nem jelent halálos ítéletet. Különösen akkor nem, ha időben diagnosztizálják!

Legtöbben szerencsére csak megrázó erejű filmekben találkozunk a drámai alaphelyzettel: amikor valakinél rákot diagnosztizálnak, hajlamos úgy érezni, hogy vége a világnak. Mindjárt eszébe jut egy apai nagynéni, vagy egy unoka-nagybácsi, akik hiába jártak kezelésekre, mégis meghaltak.
Pedig vannak túlélők, nem is kevesen! Az egyik rekorder az a 100 éves brit asszony, akit csak úgy emlegetnek: az ötszörös ráktúlélő.

Először “51-ben

Ellen McDonald több ízben volt kénytelen kés alá feküdni az onkológián, és rendre megcáfolta orvosai borús előrejelzéseit. Egyik 1963-as műtétje után már papot hívtak hozzá, olyan rossz állapotban volt.

A életvidám dédnagymama 1911-ben született, abban az évben, amikor V. Györgyöt királlyá koronázták; amikor az első automobilt elkészítették a szigetországban.
Először alig 40 évesen diagnosztizáltak nála rákot. Előbb az egyik mellét vették le a rosszindulatú daganat miatt, majd néhány évvel később a másikat is. Akkoriban még többnyire csak ez a radikális megoldás szerepelt az emlőrák orvoslásában.

Nem volt megállás</</strong>

Néhány évvel később epehólyagrákot fedeztek fel nála. Nemcsak az epéjét vették ki, de még egy nagy hasi műtétet is elvégeztek rajta, mivel a betegség továbbterjedt.
Ötvenkét éves korában Mrs. McDonaldot vastagbélrákkal kellett műteni. Az orvosok egy lyukas pennyt sem adtak volna az életéért.
De kigyógyult ebből a bajból is, mégsem volt vége a megpróbáltatásainak! Hamarosan ismét egy tipikusan női daganatos betegséget, méhrákot állapítottak meg nála. Újabb nagy hasi műtéttel ezt a szervét is el kellett távolítani.

Ám Mrs. McDonald nem adta fel, felépült. Ma pedig már könnyedén beszél a nehéz hónapokról, évekről. Még ma is fel tudja idézni, amikor egyik műtétje után éppen magához tért az altatásból. Orvosa leült mellé egy székre, és őszintén megmondta, nincs túl sok esély. A pap az ágya lábánál állt és a Bibliából olvasott fel. Családtagjai szintén a szobában voltak és hüppögve törölgették könnyeiket.

“Én azonban kijelentettem, hogy harcolok, ameddig csak tudok. Meggyőződésem, hogy ha az ember élni akar és elszánt, valamint a sebésze jó munkát végzett, akkor csak ki kell tartani – és akarni kell meggyógyulni” – meséli azokról a legnehezebb napokról az immár százéves matróna. Aki az operáció után megkapta a szokásos kemoterápiát és azóta eltelt fél évszázad. Azóta csak ellenőrzés, szűrés végett kereste fel a szakrendelőt vagy az onkológiát.

Van-e titka a hosszú életnek?

Mrs. McDonald, aki világéletében fizikai munkát végzett, ma egy idősek otthonában él egyszál magában. Férjét, Jimet 18 évvel ezelőtt temette el. Nyitott a világra és rendszeresen ellátogat az 55 év felettiek klubjába. Folyamatosan hangoztatja, hogy a kemény munkának köszönheti szívósságát, na meg annak, hogy alkalmanként lehajt egy-egy pohár finom, minőségi bort.

“Ha a hosszú élet titkáról kérdeznek, mindig azt mondom, hogy a munka, csakis a munka. Az tartja karban a testet. Én hosszú éveken keresztül térden állva súroltam a padlót, óránként egy shillingért.”

Mrs. McDonald ma sem ül tétlenül a szobájában. Ki-kijár egy-egy rövid sétára és néha elmegy vásárolni is. A lakrészét amennyire lehet, maga tartja rendben. Port töröl, főz, a fehérneműjét maga mossa. Csak a nagyobb és nehezebb dolgokhoz kér segítséget.

“Szép, szép, hogy ilyen hosszú életet adott nekem a sors, de azért őszintén bevallom, pár éve elszállt a frissességem. 96 éves koromban még sokkal jobban éreztem magam – bár a koromhoz képest most sem lehet okom panaszra. Nem hiszem, hogy igazán van titka a hosszú életnek. Inkább a sorsban hiszek. Ma meg már egyre több a százéves. Az egyik unokatestvérem például 107 múlt…”

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! HOZZÁSZÓLNI LENTEBB TUDSZ!

SZÓLJ HOZZÁ


Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Ne felejts el Kedvelni minket!